Kolumbia – az előzmények

Az úgy volt, hogy még az előző főnököm megkérdezte, hogy érdekelne-e a regionális audit képzés Bogotában, és én mintegy fél másodpercnyi kemény tipródás után (azt is inkább az udvariasság kedvéért) rávágtam, hogy igen. Aztán meg kellett várni az új főnökömet, meg egyéb szervezési bonyodalmak miatt a legutolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy megyünk-e, de végül sikerült 4 napot nyaralni és 4 napot képződni Kolumbiában.
Ha jól belegondolok, európaiként (na jó, ez erősen országfüggő is azért) Dél-Amerikából talán Kolumbiáról lehet a legtöbbet tudni/hallani, de ezek nem éppen turistacsalogató kategóriájú dolgok: drogbárók és minden egyéb kokainnal kapcsolatos dolog, emberrablások, gerillák, a FARC, és újabban az amerikai katonai bázisok és az emiatt kialakult konfliktusok Venezuelával... De persze ha Kolumbia, akkor kötelező megemlíteni Gabriel García Márquezt is, aki talán az ország legfontosabb kultúrexportcikke, bár Mexikóban él.
Személy szerint én egy kolumbiait ismertem az út előtt, az egyik spanyoltanáromat, akinek kolleganőm szerint tipikus kolumbiai akcentusa van, azaz olyan, mintha egy alma lenne a szájában (csakúgy, mint Shakirának, aki szintén kolumbiai, ezt is a kolleganőmtől tudtam meg). Ezt az almás elméletet sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, az akcentusokhoz minden nyelven botfülem van, egyszerűen képtelen vagyok megkülönböztetni (vagy akár észlelni) őket.
Ezeken kívül két ismerősöm buzdított lelkesen, hogy Kolumbia milyen fantasztikus ország (előző főnököm, aki ott is állomásozott valaha és imádta, meg persze Klaudia az élményeivel és képeivel, amiket ezúton is köszönök!), és végül pár nappal a rajt előtt befutott az útikönyv is, úgyhogy legalább egy kicsit fel tudtam készülni.
Az útikönyv szerint hatalmas boom várható a turizmusban, mert mostanra az ország nagy része a turisták számára biztonságos, az ország fekvése és természeti adottságai talán a legjobbak Dél-Amerikában, itt laknak a legbarátságosabb emberek és a kolumbiai kormány is erőteljesen kampányol (Argentínában is láttam hirdetéseiket), a szlogenjük pedig az, hogy az egyetlen kockázat, hogy maradni akarsz.
Mivel nagyon kevés idővel kellett gazdálkodnunk, és a távolságok is hatalmasak az országban, végül úgy döntöttünk, hogy nyaralni Cartagenába és egy közeli szigetre megyünk, és onnan vissza Bogotába a képzés idejére. Nem tudom, hogy az előzményekből világos-e, hogy miért, de nagyon-nagyon vártuk ezt az utat.

Szenzáció!

Tudom, hogy azt mondtam, hogy most egy darabig nem, de ezt még muszáj:
http://index.hu/tudomany/urkutatas/2009/09/07/ujabb_hat_magyar_nevu_kisbolygo/

Rövid szünet

Lehet, hogy fel sem tűnne, hogy kis szünet következik a blogban, de azért előre szólok: szerdán elutazunk Kolumbiába nyaralni és képzésre.