Idősebb francia hölgyek megröfögtetése

Kartal - velünk ellentétben - nagyon szereti a reptereket. És nem csak a mozgólépcsők és mozgójárdák miatt, hanem mert ott sok unatkozó embert talál, akik szívesen foglalkoznak vele (pár percet), szerencsés esetben meg is etetik. Na meg szinte mindig akadnak gyerekek is, akikkel lehet kergetőzni, bújócskázni, székekre mászni, székek alá bújni stb.

Az egyik utunk alkalmával azonban furcsa módon ő volt az egyetlen gyerek a várakozók között (na jó, ez nem is olyan furcsa, mert ki más vinné a gyerekét Rapa Nuira?), és persze a gép is sokat késett. A santiagói reptér szerintem rendkívül kaotikus és szervezetlenül működik, bár azt meg kell hagyni, hogy a bő 7 óra alatt, amit volt szerencsénk ott eltölteni és a nemtudomhány kilométer megtétele során több mini játszóteret is találtunk, ami sokat segített.

Végül azonban már az igazi kapunál vártuk a beszállást, és ott játszótér és kispajtások híján Kartal egyik kedvenc könyvét vettük elő, amiben néhány állat hangját kell utánozni. Már kezdtem attól tartani, hogy ez is unalmassá válik, amikor Kartal fogta a könyvét, és megrohamozta a közelünkben ülő savanyú képű francia (kanadai?) nőket, akik nagy meglepetésemre egyből vették az adást és teljes átéléssel röfögtek, zümmögtek és brekegtek.