Kartal napja

Így hát először is: boldog névnapot! Azután lássuk, mivel tölti egy közel 17 hónapos a napjait.
Reggel az apjával játszik, erről pontosabban nem tudok beszámolni… engem fél és háromnegyed hét között szoktak ébreszteni (kivéve azokat a szerencsés napokat, amikor Kartal véletlenül ennél is tovább alszik…). Azután Kartal segít összeszednem magam, végigkommentálja/irányítja a fürdőszobai tevékenységeimet (leginkább talán a fogmosás hozza lázba).
A reggeli egyre bonyolultabb, mert nem akar az etetőszékbe ülni, és etetni se hagyja már magát, leginkább egyedül akar enni, méghozzá minél nagyobb dolgokat (egész tojás, egész barack stb.).
Utána talán még egy kis játék, amíg megérkezik Maru, a babysitter. Ő általában rögtön viszi is ki sétálni (babakocsiban), játszótereznek, madarakat és kutyákat üldöznek, barátkoznak, és néha Kartal alszik is kicsit (bár nem nagyon ér rá).
Ötkor az apja folytatja vele a játékot, amihez én is csatlakozom munka után. A benti játékok közül a kedvenc a takarítás (és egyéb házimunkák) és a párnacsata. De egyre inkább érdeklik a könyvei is, és bár nem köti le túlzottan, ha van hozzá kedve, akkor a duplo-szerű építőelemekből már tud tornyot építeni.
Este hét körülre lesz nagyon fáradt, álmos és ennek megfelelően nyűgös is, ilyenkor jön a hatalmas pancsolással egybekötött fürdés (hajmosás csak óriási harcok árán, így nem is minden nap), azután megissza az esti tejet és vagy elalszik magától gyorsan, vagy szórakoztatja még fél-egy órát a soros altatót.

Itt van újra

A kissé (khm, khm) elhanyagolt blog, és persze az ősz is. Mindenki annyira egybehangzóan állította, hogy a március a legjobb hónap Buenos Airesben, hogy én erősen kételkedni kezdtem, de eddig bejött. Szép az idő (az én ízlésemhez képest gyakran még mindig túl meleg, de azért ezzel már ki tudok békülni), talán nem is esett az eső, és újra virágzik minden. Szóval teljes a tavasz illúziója, amit megrögzött európai gondolkodásommal nem is találok ellentmondásosnak.

Itt egyébként március elején kezdődik a tanév (december közepétől februárig tart a nyári szünet és augusztusban van a téli), úgyhogy anyuék a három hónapos látogatásuk végén látták először az iskolába igyekvő, csinos egyenruhás (jellemzően skótkockás rakott miniszoknya, fehér blúz – fiúknak persze szoknya helyett nadrág) gyerekeket. Itt már a bölcsiseknek/ovisoknak is van egyenruhájuk, nagyon aranyosak benne! Persze meg kell említenem, hogy az állami iskolák diákjai sima fehér köpenyt hordanak, ami korántsem olyan vonzó – tehát ezek az egyenruhák nem takarják el a társadalmi különbségeket, sőt…

És visszatérve az évszakokra, mivel lassan egy éve érkeztünk, most már merek nyilatkozni arról, hogy mikor érdemes látogatóba jönni. Szerintem viccen kívül bármikor, mert úgyis érdemes kirándulni északra (ahol mindig nagyon meleg van) és délre is (ahol meg mindig nagyon hideg), és az argentín tengerpart nem túl vonzó, úgyhogy csak emiatt nem érdemes nyárra időzíteni.

Nekem Buenos Airesben talán november és március tetszett legjobban, novemberben minden virágzik, viszont előfordulnak hatalmas trópusi viharok/esők, márciusról meg lásd fent. Számomra áprilistól októberig is teljesen jó volt az idő, a tél nem vészes, igazán hideg nem volt, bár a helyiek azért panaszkodtak néha (na jó, pár nap talán becsúszott, de akkor sem mínuszok). A nyarat nem szerettem annyira, gyakran párás meleg volt, bár kétségtelenül rosszabbra számítottam, igazán kánikula azért csak néhány nap volt. És persze Európából szemlélve kétségtelen előnye, hogy az ottani fagyok-jegek helyett lehet izzadni, aki inkább azt kedveli.

És azok kedvéért, akik most azonnal kezdik a repjegyeket nézegetni, és persze azok kedvéért is, akik nem terveznek meglátogatni minket, most gyorsan elárulom az idei terveinket: ha minden jól megy, május második felében Budapesten leszünk két hétig, aztán 3 hét Törökország (Isztambul, Ankara és Iskilip között ingázva), és végül június 20-tól 30-ig Brüsszel. Ha meglesznek a pontos időpontok, akkor természetesen azonnal tudatom, de most már elég valószínű, hogy ez a sorrend. Sajnos sok minden kimarad majd (pl. Luxemburg), de ennél többet nem szeretnénk/bírunk majd utazgatni. Azért remélem, hogy mindenkivel sikerül majd találkozni!