A legtobbszor ezt a kerdest kapjuk Kartallal kapcsolatban: 'es milyen nyelven beszel?'. Szerintunk nagyjabol egyforman jol ert mindent spanyolul, magyarul es torokul (ha akar!), beszelni meg nem beszel meg (marmint szep kerek mondatokban), hanem egesz nap hatalmas atelessel magyaraz egyelore azonositatlan nyelven (az en tippem a polinez, nemsokara kiderul!), es kozben egyre tobb szot hasznal a harom kozul tetszoleges nyelven.
A beazonositott szavak nagy reszet spanyolul mondja, de igazabol a szuksegleteinek megfeleloen valasztja meg a nyelvet. A tarsadalmi erintkezeshez szukseges szavakat pl. spanyolul hasznalja leginkabb (koszones, ilyesmi), a reggelinel valaszthato eteleket/italokat magyarul (en ulok mellette es adogatok) stb.
Most megprobalom osszeszedni, hogy miket mond mar, bar azt hiszem szinte lehetetlen vallalkozas:
Magyarul: szia, apa, anya, mama, papa, Pete(r), Dudi (=Judit), Dani, Bence, Pali, Gyuri, Csicsi (=Ricsi), gyere (ezt nem ilyen tisztan azert...), viz, tej, kaka(o), kenyer, csajt (=sajt), aoka (=avokado), poha(r), je(g), epe(r), kaki, kuki, koldok, bab (=lab), pampa (=lampa), auto, tutu, maci, kutya, pipi, vauvau, miau, muuu, (ezeket mondjuk a tobbi nyelven is nagyjabol igy mondjak, de en ugy hallom, mintha magyarul mondana), csiki, pacsu vagy ujabban löpacsu (=papucs), arra, ebbe, ebbol, tessek, kersz (=kerek, de neha tenyleg =kersz), me(g), egy, ketto, harom, gol (=labda, regebben mondta azt is, de rajott, hogy ez igy nemzetkozi), tikktakk, aparta (ez a gyerekdalok cimu dvd kodneve, mert az elso dal az a part alatt), alma, papi(r), toll, csigabiga (hat ezt sem igy mondja), potty, pont, neni, bacsi, siksik (=fogkefe), karika (spanyolosan ejtve, jelentese elsosorban skype), kopkop, kul(cs), huha, hoppa, pacs(i) (=pancsi), csap (=csapj bele)
Spanyolul: Maru, Fede, hola, chau, adios, bien, muy bien, dale, si, no, que es esto? (latvanyos buenos airesi gesztikulacioval kiserve), coco (=cocodrilo), uno, dos, tres, cuacco (=cuatro), ocho, nueve, diez, agua, leche, cheche (=dulce de leche), oso, que rico!, que lindo!, mira, oye, ahi esta, listo, mas
Torokul: bitti, kucu, bu, gel, allah-allah, tamam, mamma
Na jo, igy ranezve az aranyokra nyilvan arrol van szo, hogy en elsosorban magyarul hallom beszelni, vagy azt ertem, vagy annak orulok legjobban, es emiatt ezekre koncentralok. A tobbiek listaja teljesen mas lenne...
Es persze kombinalja is a nyelveket: elso mondata az volt, hogy eper bitti (elfogyott), es sokaig mondogatta azt, hogy bu que (amig meg nem tanulta a 'que es esto'-t, azota az megy).
Izgatottan varjuk a folytatast, az eddigiek alapjan ugy latom, hogy nem a nemagyerekseg miatt nem fogom mindig erteni a szavat...
Thursday, November 11, 2010
Wednesday, April 21, 2010
A bölcsődék napja
Tudtátok, hogy április 21. a bölcsődék napja Magyarországon? Én most tudtam meg, és ennek örömére beszámolok a múlt heti bölcsinézős napunkról.
Mivel Kartalnak egyértelműen tetszik (és hiányzik) a babatársaság, úgy döntöttünk, hogy lassan ideje elkezdenie a bölcsődét. A környékünkön két jelöltet találtunk és mindkettőt meg is látogattuk.
Az első a Colegio Bayard, ahol már előre jelezték, hogy náluk csak tanév elején (márciusban) lehet kezdeni, de azért mindenképpen menjünk el már most, mert már kezdik a felvételi beszélgetéseket. Mivel amúgy is csak kétévesekkel kezdenek, éppen jókor jutott eszünkbe nekilátni, hogy még legyen is esélye Kartalnak bekerülni jövőre. A beiratkozással foglalkozó hölgy mutatta be az intézményt, ami bölcsőde, óvóda, iskola és középiskola egyben (összesen két épületben, de egy háztömbön belül). Ebből adódóan eléggé iskola hangulata van a helynek, minden gyerek egyenruhában persze. Mesélt a fantasztikus pedagógiai programról, kétnyelvű az oktatás (spanyol-angol), – bár a kétévesekkel „csak” fél év után kezdik az angollal való ismerkedést, – zene- és művészeti foglalkozások is vannak stb.
Mikor már kezdtünk volna ettől megijedni, akkor megmutatta a bölcsi-ovi részt az épületben, és kiderült, hogy sokkal barátságosabb az egész, mint amilyennek hangzik. Szép, nagy, világos szobák, kinti és benti játszótér, és persze aranyos gyerekek, akik láthatóan jól érezték magukat, bár már a legkisebb csoport is egész fegyelmezetten követte a foglalkozást.
Ez tehát márciustól jöhet szóba, délelőttös vagy délutános csoport van. A felvételi eljárás még néhány lépcsős, és ha lesz is hely, jó eséllyel csak délutánra, mert a délelőtt sokkal népszerűbb (mi is azt szeretnénk inkább). Egy csoportban 16-17 gyerek van és 2 dadus.
Egy kávézásnyit szusszantunk, aztán mentünk is a másik helyre, amit Risas de la Tierrának (kb. a Föld nevetései) hívnak, és nevéhez méltóan az előző hely totális ellentéte, talán leginkább a „hippis” jelzőt használnám rá. Itt egyébként már törzsvendégek vagyunk – és nem, nem kezdtem el többes szám első személyben beszélni a fiamról (ha bármikor ezt tenném, szóljatok rám!!!), hanem heti egy alkalommal járunk a baba-mama csoportba. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mivel nyáron nagyon korán kezdődött a foglalkozás, sokszor nem értem oda a munkából, így Kartalt Maru, a babysitter vitte. Most már nagyjából odaérek időben, de Maru annyira megszerette a helyet, hogy ő is ott szokott velünk maradni, így Kartal két mamával vonul fel, ami egyébként időnként nem is árt…)
A pedagógiai program itt (is) a művészeteken keresztüli játszva fejlesztés, ami azt jelenti, hogy szinte mindig szól a zene (gitár, ének, csörgés, zörgés, akármi), és ezen kívül játszanak (ahogy a koordinátr mondta, a koruknak megfelelő játéklehetőségeket kínálnak fel a gyerekeknek), táncolnak, festenek, rajzolnak stb. (amúgy ez a másik helyen is mind megvan, csak itt sokkal kötetlenebb az egész). A hely sokkal kisebb és kevésbé jól felszerelt, a gyerekek nagyjából minden teremben jöttek-mentek, tették a dolgukat, nem ültek asztal körül sehol.
Amire nagyon büszkék, hogy nagyon sok az óvóbácsijuk (dadusbácsi?), de a csoportonként kb. 16 gyerekre vigyázó 3 pedagógus közül legalább egy mindig nő, hiszen valakinek tisztába is kell tennie adott esetben a gyerekeket, amíg a fiúk gitároznak. (Ez persze nem hagyott nyugodni, de állítólag a szülők nem szeretnék, ha férfi tenné tisztába a gyereküket – gondolom főleg a lányos szülők aggódnak –, és ráadásul nagy ritkaság és kincs az óvóbácsi, úgyhogy ezzel is próbálják megtartani a jó munkaerőt.)
Itt van 18 hónaposoknak is csoport, ahol Kartal augusztusban kezdhet is, ha lesz még hely (itt is a délutános az esélyesebb persze). Ebben a korban heti kétszer vagy háromszor 2 órás csoportok vannak, aztán nagyjából kétéves korában válthatna heti ötször fél napra.
A tervünk persze az, hogy Kartal az utóbbiban kezdi majd a plyafutását, de közben azért a Bayardban is megpróbálunk kijárni egy helyet a biztonság kedvéért (amúgy meglepő módon tényleg mindkettő tetszett, ráadásul a Bayard sokkal közelebb van hozzánk). Aztán márciusig még meggondolhatjuk, hogy mi legyen (mármint ha bármelyikben lesz hely, amikor konkrétan szükség lesz rá).
Mivel Kartalnak egyértelműen tetszik (és hiányzik) a babatársaság, úgy döntöttünk, hogy lassan ideje elkezdenie a bölcsődét. A környékünkön két jelöltet találtunk és mindkettőt meg is látogattuk.
Az első a Colegio Bayard, ahol már előre jelezték, hogy náluk csak tanév elején (márciusban) lehet kezdeni, de azért mindenképpen menjünk el már most, mert már kezdik a felvételi beszélgetéseket. Mivel amúgy is csak kétévesekkel kezdenek, éppen jókor jutott eszünkbe nekilátni, hogy még legyen is esélye Kartalnak bekerülni jövőre. A beiratkozással foglalkozó hölgy mutatta be az intézményt, ami bölcsőde, óvóda, iskola és középiskola egyben (összesen két épületben, de egy háztömbön belül). Ebből adódóan eléggé iskola hangulata van a helynek, minden gyerek egyenruhában persze. Mesélt a fantasztikus pedagógiai programról, kétnyelvű az oktatás (spanyol-angol), – bár a kétévesekkel „csak” fél év után kezdik az angollal való ismerkedést, – zene- és művészeti foglalkozások is vannak stb.
Mikor már kezdtünk volna ettől megijedni, akkor megmutatta a bölcsi-ovi részt az épületben, és kiderült, hogy sokkal barátságosabb az egész, mint amilyennek hangzik. Szép, nagy, világos szobák, kinti és benti játszótér, és persze aranyos gyerekek, akik láthatóan jól érezték magukat, bár már a legkisebb csoport is egész fegyelmezetten követte a foglalkozást.
Ez tehát márciustól jöhet szóba, délelőttös vagy délutános csoport van. A felvételi eljárás még néhány lépcsős, és ha lesz is hely, jó eséllyel csak délutánra, mert a délelőtt sokkal népszerűbb (mi is azt szeretnénk inkább). Egy csoportban 16-17 gyerek van és 2 dadus.
Egy kávézásnyit szusszantunk, aztán mentünk is a másik helyre, amit Risas de la Tierrának (kb. a Föld nevetései) hívnak, és nevéhez méltóan az előző hely totális ellentéte, talán leginkább a „hippis” jelzőt használnám rá. Itt egyébként már törzsvendégek vagyunk – és nem, nem kezdtem el többes szám első személyben beszélni a fiamról (ha bármikor ezt tenném, szóljatok rám!!!), hanem heti egy alkalommal járunk a baba-mama csoportba. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mivel nyáron nagyon korán kezdődött a foglalkozás, sokszor nem értem oda a munkából, így Kartalt Maru, a babysitter vitte. Most már nagyjából odaérek időben, de Maru annyira megszerette a helyet, hogy ő is ott szokott velünk maradni, így Kartal két mamával vonul fel, ami egyébként időnként nem is árt…)
A pedagógiai program itt (is) a művészeteken keresztüli játszva fejlesztés, ami azt jelenti, hogy szinte mindig szól a zene (gitár, ének, csörgés, zörgés, akármi), és ezen kívül játszanak (ahogy a koordinátr mondta, a koruknak megfelelő játéklehetőségeket kínálnak fel a gyerekeknek), táncolnak, festenek, rajzolnak stb. (amúgy ez a másik helyen is mind megvan, csak itt sokkal kötetlenebb az egész). A hely sokkal kisebb és kevésbé jól felszerelt, a gyerekek nagyjából minden teremben jöttek-mentek, tették a dolgukat, nem ültek asztal körül sehol.
Amire nagyon büszkék, hogy nagyon sok az óvóbácsijuk (dadusbácsi?), de a csoportonként kb. 16 gyerekre vigyázó 3 pedagógus közül legalább egy mindig nő, hiszen valakinek tisztába is kell tennie adott esetben a gyerekeket, amíg a fiúk gitároznak. (Ez persze nem hagyott nyugodni, de állítólag a szülők nem szeretnék, ha férfi tenné tisztába a gyereküket – gondolom főleg a lányos szülők aggódnak –, és ráadásul nagy ritkaság és kincs az óvóbácsi, úgyhogy ezzel is próbálják megtartani a jó munkaerőt.)
Itt van 18 hónaposoknak is csoport, ahol Kartal augusztusban kezdhet is, ha lesz még hely (itt is a délutános az esélyesebb persze). Ebben a korban heti kétszer vagy háromszor 2 órás csoportok vannak, aztán nagyjából kétéves korában válthatna heti ötször fél napra.
A tervünk persze az, hogy Kartal az utóbbiban kezdi majd a plyafutását, de közben azért a Bayardban is megpróbálunk kijárni egy helyet a biztonság kedvéért (amúgy meglepő módon tényleg mindkettő tetszett, ráadásul a Bayard sokkal közelebb van hozzánk). Aztán márciusig még meggondolhatjuk, hogy mi legyen (mármint ha bármelyikben lesz hely, amikor konkrétan szükség lesz rá).
Monday, March 22, 2010
Kartal napja
Így hát először is: boldog névnapot! Azután lássuk, mivel tölti egy közel 17 hónapos a napjait.
Reggel az apjával játszik, erről pontosabban nem tudok beszámolni… engem fél és háromnegyed hét között szoktak ébreszteni (kivéve azokat a szerencsés napokat, amikor Kartal véletlenül ennél is tovább alszik…). Azután Kartal segít összeszednem magam, végigkommentálja/irányítja a fürdőszobai tevékenységeimet (leginkább talán a fogmosás hozza lázba).
A reggeli egyre bonyolultabb, mert nem akar az etetőszékbe ülni, és etetni se hagyja már magát, leginkább egyedül akar enni, méghozzá minél nagyobb dolgokat (egész tojás, egész barack stb.).
Utána talán még egy kis játék, amíg megérkezik Maru, a babysitter. Ő általában rögtön viszi is ki sétálni (babakocsiban), játszótereznek, madarakat és kutyákat üldöznek, barátkoznak, és néha Kartal alszik is kicsit (bár nem nagyon ér rá).
Ötkor az apja folytatja vele a játékot, amihez én is csatlakozom munka után. A benti játékok közül a kedvenc a takarítás (és egyéb házimunkák) és a párnacsata. De egyre inkább érdeklik a könyvei is, és bár nem köti le túlzottan, ha van hozzá kedve, akkor a duplo-szerű építőelemekből már tud tornyot építeni.
Este hét körülre lesz nagyon fáradt, álmos és ennek megfelelően nyűgös is, ilyenkor jön a hatalmas pancsolással egybekötött fürdés (hajmosás csak óriási harcok árán, így nem is minden nap), azután megissza az esti tejet és vagy elalszik magától gyorsan, vagy szórakoztatja még fél-egy órát a soros altatót.
Reggel az apjával játszik, erről pontosabban nem tudok beszámolni… engem fél és háromnegyed hét között szoktak ébreszteni (kivéve azokat a szerencsés napokat, amikor Kartal véletlenül ennél is tovább alszik…). Azután Kartal segít összeszednem magam, végigkommentálja/irányítja a fürdőszobai tevékenységeimet (leginkább talán a fogmosás hozza lázba).
A reggeli egyre bonyolultabb, mert nem akar az etetőszékbe ülni, és etetni se hagyja már magát, leginkább egyedül akar enni, méghozzá minél nagyobb dolgokat (egész tojás, egész barack stb.).
Utána talán még egy kis játék, amíg megérkezik Maru, a babysitter. Ő általában rögtön viszi is ki sétálni (babakocsiban), játszótereznek, madarakat és kutyákat üldöznek, barátkoznak, és néha Kartal alszik is kicsit (bár nem nagyon ér rá).
Ötkor az apja folytatja vele a játékot, amihez én is csatlakozom munka után. A benti játékok közül a kedvenc a takarítás (és egyéb házimunkák) és a párnacsata. De egyre inkább érdeklik a könyvei is, és bár nem köti le túlzottan, ha van hozzá kedve, akkor a duplo-szerű építőelemekből már tud tornyot építeni.
Este hét körülre lesz nagyon fáradt, álmos és ennek megfelelően nyűgös is, ilyenkor jön a hatalmas pancsolással egybekötött fürdés (hajmosás csak óriási harcok árán, így nem is minden nap), azután megissza az esti tejet és vagy elalszik magától gyorsan, vagy szórakoztatja még fél-egy órát a soros altatót.
Saturday, March 13, 2010
Itt van újra
A kissé (khm, khm) elhanyagolt blog, és persze az ősz is. Mindenki annyira egybehangzóan állította, hogy a március a legjobb hónap Buenos Airesben, hogy én erősen kételkedni kezdtem, de eddig bejött. Szép az idő (az én ízlésemhez képest gyakran még mindig túl meleg, de azért ezzel már ki tudok békülni), talán nem is esett az eső, és újra virágzik minden. Szóval teljes a tavasz illúziója, amit megrögzött európai gondolkodásommal nem is találok ellentmondásosnak.
Itt egyébként március elején kezdődik a tanév (december közepétől februárig tart a nyári szünet és augusztusban van a téli), úgyhogy anyuék a három hónapos látogatásuk végén látták először az iskolába igyekvő, csinos egyenruhás (jellemzően skótkockás rakott miniszoknya, fehér blúz – fiúknak persze szoknya helyett nadrág) gyerekeket. Itt már a bölcsiseknek/ovisoknak is van egyenruhájuk, nagyon aranyosak benne! Persze meg kell említenem, hogy az állami iskolák diákjai sima fehér köpenyt hordanak, ami korántsem olyan vonzó – tehát ezek az egyenruhák nem takarják el a társadalmi különbségeket, sőt…
És visszatérve az évszakokra, mivel lassan egy éve érkeztünk, most már merek nyilatkozni arról, hogy mikor érdemes látogatóba jönni. Szerintem viccen kívül bármikor, mert úgyis érdemes kirándulni északra (ahol mindig nagyon meleg van) és délre is (ahol meg mindig nagyon hideg), és az argentín tengerpart nem túl vonzó, úgyhogy csak emiatt nem érdemes nyárra időzíteni.
Nekem Buenos Airesben talán november és március tetszett legjobban, novemberben minden virágzik, viszont előfordulnak hatalmas trópusi viharok/esők, márciusról meg lásd fent. Számomra áprilistól októberig is teljesen jó volt az idő, a tél nem vészes, igazán hideg nem volt, bár a helyiek azért panaszkodtak néha (na jó, pár nap talán becsúszott, de akkor sem mínuszok). A nyarat nem szerettem annyira, gyakran párás meleg volt, bár kétségtelenül rosszabbra számítottam, igazán kánikula azért csak néhány nap volt. És persze Európából szemlélve kétségtelen előnye, hogy az ottani fagyok-jegek helyett lehet izzadni, aki inkább azt kedveli.
És azok kedvéért, akik most azonnal kezdik a repjegyeket nézegetni, és persze azok kedvéért is, akik nem terveznek meglátogatni minket, most gyorsan elárulom az idei terveinket: ha minden jól megy, május második felében Budapesten leszünk két hétig, aztán 3 hét Törökország (Isztambul, Ankara és Iskilip között ingázva), és végül június 20-tól 30-ig Brüsszel. Ha meglesznek a pontos időpontok, akkor természetesen azonnal tudatom, de most már elég valószínű, hogy ez a sorrend. Sajnos sok minden kimarad majd (pl. Luxemburg), de ennél többet nem szeretnénk/bírunk majd utazgatni. Azért remélem, hogy mindenkivel sikerül majd találkozni!
Subscribe to:
Comments (Atom)