Kartal majdnem 9 hónapos

Ennek örömére visszaolvastam a féléves korában írtakat, és azt kell hogy mondjam, hogy nem sok minden változott az evéssel és alvással kapcsolatban (na jó, mivel azóta dolgozom, egyszercsak elhagytuk a napközbeni szoptatást és ebédre tejpépet kap), a méretei sem változtak jelentősen (direkt elmentünk a gyógyszertárba, ahol van pénzbedobós babamérleg, és ruhástul, pelenkástul, a babamérleget letakaró extra textilpelenkástul, jó nagy adag tejpép után volt 8500g – aki tudja, nettósítsa), kivéve, hogy talán 3 héttel ezelőtt egy napon arra ébredt, hogy kinőtte minden ruháját (úgyhogy azóta végigjártunk rengeteg bababoltot, hogy vegyünk neki újakat, de itt a lusta szülőknek való body+rugdalózó helyett a rendkívül csinos, ámde nem igazán praktikus a sláger, úgyhogy tényleg vadászni kell a jó darabokat). (Jöhet még egy zárójel? Ha minden jól megy, nemsokára megkapjuk a konténerbe rejtett dolgainkat, és kíváncsian várom, hogy az akkor óriásinak ítélt babaruhákból lesz-e még bármi, amit fel tud majd venni…)
És akkor jöjjön az, hogy miben fejlődött hatalmasat:
Mozgás: természetesen a forgás minden irányba már alap, és a kúszást is tökélyre fejlesztette. Igazi kis kommandósként közlekedik, most már néha meglepően gyorsan, a legújabb, hogy át tud kúszni a lábunkon is, illetve alacsonyabb polcra felkúszik és már le is tud jönni! Néha mintha már próbálkozna a mászással is, de hogy napok vagy hetek kellenek még hozzá, az majd kiderül. Vannak már függőleges törekvései is, de ezekhez még nem eléggé motivált. Ülni sem igazán ül még, de szerintem tudna, csak nem érdekli.
Beszéd: rengeteget halandzsázik, énekelget, sikongat, néha már belemegy a felelgetős játékba. Saját szavakat még nem fedeztünk fel nála, talán csak az állandó, hogy ha ízlik neki a kaja, akkor azt mondja, hogy mammammamma (török babanyelven egyébként a kaja ’mama’, tehát lehet, hogy ez az első igazi szava, de szerintem inkább csak nyammog). Van még a szerelmes hangsúllyal előadott tetetete (leginkább az esti szoptatás után), amitől olvadoznak a szülők. Egyéb hangok közül most nagy kedvenc a nyelvével csattogás és cuppogás különböző szájtartásokkal (pl. csücsörítve különösen vicces), a berregés (rrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr) és a perregés (összeszorított ajkakkal – ez az a köpködős, amit minden gyerek imád).
Játék: egyre interaktívabb, ma pl. a tükör előtt nyújtogattuk a nyelvünket. Általában is akkor nevet legjobban, ha mi nevetünk. A kengurut eleve imádja, de ha nyűgös lenne benne, akkor azzal mindig el lehet szórakoztatni, hogy én Aykan háta mögül különböző helyeken bukkanok elő és nagy kreatívan azt mondom, hogy kukucs. Amint megtalál, hatalmasat kacag. Amúgy korának és nemének megfelelően kedvencei a cipzárok, órák, radiátorok, kábelek, konnektorok és kapcsolók. Naponta százszor is bekúszik az asztal alá, megrángatja a kábeleket, kikapcsolja az elosztót (világítós narancssárga kapcsoló, de vissza is kapcsolja, pedig akkor nem is világít!), és ha még ennyi idő alatt sem kaptuk el, akkor kihúzza az elosztóból a számítógép zsinórját (igen, azt akarja mondani, hogy vele foglalkozzunk inkább). Először általában határozott irgum-burgummal próbálkozom, amire abbahagyja, amivel foglalkozik, felém fordul, rámnevet (kinevet), aztán persze folytatja. Ezután jön a nem szabad, amit elég jól ért már. Aykan ezzel szemben kedvesen próbálja elcsalogatni, vagy kihalássza, felkapja és játszik vele (amivel szerintem csak még vonzóbbá teszi a dolgot). Ezek után talán már nem is kell mondanom, hogy Kartal elképesztő mértékben apás!
Mindenmás: továbbra is nagyon jókedvű, mosolygós és egyre barátságosabb, bár azt figyeltük meg, hogy inkább a nőkkel. A gyerekeket érdeklődve figyeli, a férfiak nem nagyon érdeklik, a fiatal nőkkel viszont flörtöl, mosolyog rájuk, integet nekik. Különösen nagy kedvencei a pincérlányok, ami nekünk persze jól jön :)

Jól fogunk lakni

Végre beszámolhatok a remek hírről: pénteken aláírtuk a bérleti szerződést, és ha minden a tervek szerint halad, augusztus 1-én költözhetünk!
A hosszú késlekedés oka, hogy a legutóbbi elhúzódó ügy vége az lett, hogy a tulajok nem írták alá a szerződést, és ezzel bő hat hetet vesztettünk. Az a hét volt a mélypont, küzdöttünk a biztosítóval, bankkal, legfőképp a tulajokkal (már gyakorlatilag átadták a lakást, elmagyarázták, mi hogy működik, hova kell kivinni a szemetet, leellenőriztük a leltárt az utolsó kiskanálig és szappantartóig, amikor végül lemondták, mert olyan biztosítást nem lehet kötni, ami az összes törékeny tárgyra kiterjedne, és túlságosan féltették a vázáikat…), és utolsó csapásként a babysitter is felmondott, mert ők sem találtak lakást Buenos Airesben, ezért vissza kellett költözniük vidékre.
Amikor erre azt mondtam, hogy innen már csak javulhat a helyzet, a főnököm sejtelmesen hümmögött (de ő furcsa módon annak örül, hogy pár nap múlva visszaköltözik Brüsszelbe), és hát tényleg volt néhány bizonytalan napunk… Kiderült, hogy a babysitter az utolsóelőtti csapás volt csak, mert közben az apartmanunkat már mások lefoglalták júliusra, így az is világos lett, hogy újra költözni kényszerülünk (furcsa is lett volna 2 teljes hónap egy helyen…). Az új hely pedig nagyon nem jött be, nem működött a fűtés, szivárgott a gáz, és általában véve sem olyan szép és jó és nagy, mint az előző. Már majdnem újra költöztünk, de a tulajok iszonyú erőbedobással próbáltak segíteni, és a második adag elektromos fűtőtest és harmadik brigád gázszerelő felvonultatása után (mindez 2-3 nap alatt) végül lakhatóvá vált a lakás, így hát maradtunk, és végre koncentrálhattunk a fontos dolgokra.
És bár ez azt jelentette, hogy vissza a start mezőre, azért már sokkal tapasztaltabban vágtunk bele a keresésbe. Na jó, a babysitterrel megint szerencsénk volt, mert Aykan itteni török barátja ajánlott (ismét) valakit, és bár elsőre nem vállalta, végül ráállt a dologra, és eddig nagyon elégedettek vagyunk vele (egyébként gyógypedagógiát tanul esténként az egyetemen, és van egy kétéves lánya – minden szempontból ideális!).
A lakást pedig újabb kb. 20 jelölt után találtuk meg, de érdekes módon azon a napon több jót is láttunk (pl. ugyanabban a házban is volt még egy), pedig már kezdtük feladni a reményt… Múlt hétvégén ezért nagy volt az öröm, a boldogság, megírtuk a kívánságlistát a tulajoknak, hogy milyen apró változtatásokat szeretnénk. Mindenbe belementek, úgyhogy ezúttal semmi akadálya nem lehetett volna a dolognak, ha a Delegáció időben közbe nem lép, de persze közbelépett, és majdnem sikerült is eltántorítania a tulajokat, de végül mégsem, és így most rohamtempóban teszik a lakást még biztonságosabbá, hogy augusztus elsején beköltözhessünk.
Én továbbra is optimista vagyok, most már csak nem jön közbe semmi, de azért Aykan megfontoltan azt javasolta, hogy pezsgőt csak beköltözés után bontsunk. Úgyhogy erre még várunk, de előzetes foglalásokat már fogadunk a leendő vendégszobába!