A bölcsődék napja

Tudtátok, hogy április 21. a bölcsődék napja Magyarországon? Én most tudtam meg, és ennek örömére beszámolok a múlt heti bölcsinézős napunkról.
Mivel Kartalnak egyértelműen tetszik (és hiányzik) a babatársaság, úgy döntöttünk, hogy lassan ideje elkezdenie a bölcsődét. A környékünkön két jelöltet találtunk és mindkettőt meg is látogattuk.
Az első a Colegio Bayard, ahol már előre jelezték, hogy náluk csak tanév elején (márciusban) lehet kezdeni, de azért mindenképpen menjünk el már most, mert már kezdik a felvételi beszélgetéseket. Mivel amúgy is csak kétévesekkel kezdenek, éppen jókor jutott eszünkbe nekilátni, hogy még legyen is esélye Kartalnak bekerülni jövőre. A beiratkozással foglalkozó hölgy mutatta be az intézményt, ami bölcsőde, óvóda, iskola és középiskola egyben (összesen két épületben, de egy háztömbön belül). Ebből adódóan eléggé iskola hangulata van a helynek, minden gyerek egyenruhában persze. Mesélt a fantasztikus pedagógiai programról, kétnyelvű az oktatás (spanyol-angol), – bár a kétévesekkel „csak” fél év után kezdik az angollal való ismerkedést, – zene- és művészeti foglalkozások is vannak stb.
Mikor már kezdtünk volna ettől megijedni, akkor megmutatta a bölcsi-ovi részt az épületben, és kiderült, hogy sokkal barátságosabb az egész, mint amilyennek hangzik. Szép, nagy, világos szobák, kinti és benti játszótér, és persze aranyos gyerekek, akik láthatóan jól érezték magukat, bár már a legkisebb csoport is egész fegyelmezetten követte a foglalkozást.
Ez tehát márciustól jöhet szóba, délelőttös vagy délutános csoport van. A felvételi eljárás még néhány lépcsős, és ha lesz is hely, jó eséllyel csak délutánra, mert a délelőtt sokkal népszerűbb (mi is azt szeretnénk inkább). Egy csoportban 16-17 gyerek van és 2 dadus.
Egy kávézásnyit szusszantunk, aztán mentünk is a másik helyre, amit Risas de la Tierrának (kb. a Föld nevetései) hívnak, és nevéhez méltóan az előző hely totális ellentéte, talán leginkább a „hippis” jelzőt használnám rá. Itt egyébként már törzsvendégek vagyunk – és nem, nem kezdtem el többes szám első személyben beszélni a fiamról (ha bármikor ezt tenném, szóljatok rám!!!), hanem heti egy alkalommal járunk a baba-mama csoportba. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mivel nyáron nagyon korán kezdődött a foglalkozás, sokszor nem értem oda a munkából, így Kartalt Maru, a babysitter vitte. Most már nagyjából odaérek időben, de Maru annyira megszerette a helyet, hogy ő is ott szokott velünk maradni, így Kartal két mamával vonul fel, ami egyébként időnként nem is árt…)



A pedagógiai program itt (is) a művészeteken keresztüli játszva fejlesztés, ami azt jelenti, hogy szinte mindig szól a zene (gitár, ének, csörgés, zörgés, akármi), és ezen kívül játszanak (ahogy a koordinátr mondta, a koruknak megfelelő játéklehetőségeket kínálnak fel a gyerekeknek), táncolnak, festenek, rajzolnak stb. (amúgy ez a másik helyen is mind megvan, csak itt sokkal kötetlenebb az egész). A hely sokkal kisebb és kevésbé jól felszerelt, a gyerekek nagyjából minden teremben jöttek-mentek, tették a dolgukat, nem ültek asztal körül sehol.
Amire nagyon büszkék, hogy nagyon sok az óvóbácsijuk (dadusbácsi?), de a csoportonként kb. 16 gyerekre vigyázó 3 pedagógus közül legalább egy mindig nő, hiszen valakinek tisztába is kell tennie adott esetben a gyerekeket, amíg a fiúk gitároznak. (Ez persze nem hagyott nyugodni, de állítólag a szülők nem szeretnék, ha férfi tenné tisztába a gyereküket – gondolom főleg a lányos szülők aggódnak –, és ráadásul nagy ritkaság és kincs az óvóbácsi, úgyhogy ezzel is próbálják megtartani a jó munkaerőt.)
Itt van 18 hónaposoknak is csoport, ahol Kartal augusztusban kezdhet is, ha lesz még hely (itt is a délutános az esélyesebb persze). Ebben a korban heti kétszer vagy háromszor 2 órás csoportok vannak, aztán nagyjából kétéves korában válthatna heti ötször fél napra.
A tervünk persze az, hogy Kartal az utóbbiban kezdi majd a plyafutását, de közben azért a Bayardban is megpróbálunk kijárni egy helyet a biztonság kedvéért (amúgy meglepő módon tényleg mindkettő tetszett, ráadásul a Bayard sokkal közelebb van hozzánk). Aztán márciusig még meggondolhatjuk, hogy mi legyen (mármint ha bármelyikben lesz hely, amikor konkrétan szükség lesz rá).