Japánkert és múzeum

Beköszöntött a dermesztő tél 12 fok körüli maximumokkal, de mi a forró nyarakra gondolva meg akartuk nézni, hogy a kiválasztott ház többi lakásának van-e légkondija, vagy tényleg jól működik a hideg-meleg levegős rendszer, ahogy állítják, és nem kell a szerződésbe (ha valaha eljutunk odáig) erre vonatkozóan semmit beletenni. Megnéztük a házat újra, de nem lettünk okosabbak, mert nem látszik, hogy vannak-e légkondik.
Viszont ha már arra jártunk, elsétáltunk a parkba, és az ebédidő közeledtével bevillant, hogy a Japánkertben állítólag jó szusit lehet kapni. Ezt sajnos majd később kell tesztelnünk, mert épp dugig volt az étterem, ezért csak a kertben sétáltunk körbe (sok-sok más emberrel együtt, akiket vagy a japán dobosok vonzottak ide, akik épp előadtak, vagy ez a hely mindig ilyen népszerű a hétvégén). A hely egyébként kisebb, mint gondoltuk, viszont nagyon szép, nyugodtabb hétköznapokon biztos jól ki lehet itt kapcsolni.

És végre múzeumban is voltunk! Mivel ez volt az első kísérlet Kartallal, azt a kisebb kiállítóhelyet vettük célba, amit már régebben kinéztünk magunknak (az egyik esélyes lakásjelölt közvetlen szomszédságában). Az épület a kevésbé spanyolos Palais de Glace névre hallgat, mivel eredetileg jégcsarnoknak épült, aztán különböző funkciók után lett belőle végül múzeum, ahol főleg fotókiállításokat és egyéb modern vizuális művészeti bemutatókat rendeznek. Júniusban például esténként dán filmeket lehet itt nézni, kár, hogy ezt most nem tudjuk megoldani, de cserébe megnéztük a Vizuális művészetek nemzeti szalonja 2009 c. kiállítást, ami azért jobb volt, mint a címe. Kartal eleinte aludt, aztán valamelyik hangosabb videóinstallációnál felriadt, és onnantól roppant érdeklődően nézelődött, kommentálta a műveket, és a kedvenceknél mosolygott és tapsikolt is. Úgyhogy majd bátran elvisszük más múzeumokba is!