Ami persze itt javában telet jelent(ene), de azért senki se izguljon, nem fázunk! Sőt, ahogy azt előre gondoltam, mire kalandos útjuk után végre visszakaptuk téli ruháinkat, már nem is igazán tudjuk őket használni, mert a hideg tél kb. egy hétig tartott (na jó, még visszatérhet…). Azon az egy héten viszont hiányzott a meleg cipőm, ahogy az elején a szandálok, úgyhogy Judit, hiába minden csodálkozás, bizony túl kevés cipőt csomagoltam!
És akkor álljon még itt emlékül, valamint a jövőben költözőknek tanácsként, amit tanulságként leszűrtem:
- soha nem akarok költözni!!!/soha ne költözzetek!!! (és persze bőröndöt/táskát/dobozt látni sem, tehát utazni sem akarok soha többé – egy pár napig legalábbis…)
- akármilyen óvatos becslést szorozz meg kettővel/hárommal/néggyel (köbméter, ár, idő), még akkor is, ha már biztosan tudod, hogy mi mennyi lesz!
- cipőből soha nem elég, viszont ruhából bő egy heti adaggal ki lehet(ett volna) gazdálkodni…
- Kartal utazóágya nagy kincs volt, anélkül nem ment volna, mint ahogy az összes játékára és egyéb dolgaira is szükség volt, akárhol is laktunk.
- az elektromos fogkefémtől többet ilyen hosszú időre nem válok meg (becsszó!)
- hiányoztak a könyveim is nagyon (itt jegyzem meg, hogy akinek bármi ötlete van, hogy miként élhetnék újra a Budapesten ragadt könyveimmel egy fedél alatt – a hazaköltözés per pillanat kizárva (mint ahogy minden egyéb költözés is, lásd első pont) – az hatalmas jutalomban részesül), bár persze mire kipakoltam, rájöttem, hogy már majdnem mindet olvastam, úgyhogy három évre biztos nem lesz elég az olvasnivaló… És tévedésből nem hagytam ott senkinél a luxembourgi kirándulásos könyvet, úgyhogy azt az első luxembourgi látogató visszaviheti magával, ha igényt tart rá. (Ha nem, akkor a második. És így tovább…)
És akkor visszatérve a hétvégére: a legizgalmasabb talán az volt, hogy Kartalt elvittük fodrászhoz. Szerencsére profi gyerekfodrász volt, így nem esett kétségbe Kartal reakciójától, és pillanatok alatt végzett, emiatt viszont arra se volt időm, hogy lefényképezzem a nagy eseményt, különös tekintettel az autó alakú székre. Talán majd legközelebb.
(Azért kárpótlásul egy előtte/utána kép, itt hívnám fel a figyelmet a gödröcskére Kartal bokáján – ez az új kedvencem!) 
Ezen kívül a környékünket derítettük fel kicsit jobban, megtaláltuk a bevásárlós helyeket, múzeumokat, éttermeket, amiket majd mind be kell járni. Elsétáltunk Aykan kiszemelt aikido klubjához is. Jó egy órányira van, úgyhogy ha Aykan heti kétszer-háromszor odagyalogol a felszerelésével együtt, akkor be se kell mennie, így is eleget sportol :). Viszont a klub közelében elmentünk egy templom mellett, ahonnan igazi fergetes mise hangjai szűrődtek ki (rockzene, mint az amerikai filmekben a fekete templomokban), lehet, hogy majd egyszer be is megyünk. És nem messze onnan láttunk még egy pop-rock középiskolát, az is érdekes lehet.
És akkor álljon még itt emlékül, valamint a jövőben költözőknek tanácsként, amit tanulságként leszűrtem:
- soha nem akarok költözni!!!/soha ne költözzetek!!! (és persze bőröndöt/táskát/dobozt látni sem, tehát utazni sem akarok soha többé – egy pár napig legalábbis…)
- akármilyen óvatos becslést szorozz meg kettővel/hárommal/néggyel (köbméter, ár, idő), még akkor is, ha már biztosan tudod, hogy mi mennyi lesz!
- cipőből soha nem elég, viszont ruhából bő egy heti adaggal ki lehet(ett volna) gazdálkodni…
- Kartal utazóágya nagy kincs volt, anélkül nem ment volna, mint ahogy az összes játékára és egyéb dolgaira is szükség volt, akárhol is laktunk.
- az elektromos fogkefémtől többet ilyen hosszú időre nem válok meg (becsszó!)
- hiányoztak a könyveim is nagyon (itt jegyzem meg, hogy akinek bármi ötlete van, hogy miként élhetnék újra a Budapesten ragadt könyveimmel egy fedél alatt – a hazaköltözés per pillanat kizárva (mint ahogy minden egyéb költözés is, lásd első pont) – az hatalmas jutalomban részesül), bár persze mire kipakoltam, rájöttem, hogy már majdnem mindet olvastam, úgyhogy három évre biztos nem lesz elég az olvasnivaló… És tévedésből nem hagytam ott senkinél a luxembourgi kirándulásos könyvet, úgyhogy azt az első luxembourgi látogató visszaviheti magával, ha igényt tart rá. (Ha nem, akkor a második. És így tovább…)
És akkor visszatérve a hétvégére: a legizgalmasabb talán az volt, hogy Kartalt elvittük fodrászhoz. Szerencsére profi gyerekfodrász volt, így nem esett kétségbe Kartal reakciójától, és pillanatok alatt végzett, emiatt viszont arra se volt időm, hogy lefényképezzem a nagy eseményt, különös tekintettel az autó alakú székre. Talán majd legközelebb.
(Azért kárpótlásul egy előtte/utána kép, itt hívnám fel a figyelmet a gödröcskére Kartal bokáján – ez az új kedvencem!) Ezen kívül a környékünket derítettük fel kicsit jobban, megtaláltuk a bevásárlós helyeket, múzeumokat, éttermeket, amiket majd mind be kell járni. Elsétáltunk Aykan kiszemelt aikido klubjához is. Jó egy órányira van, úgyhogy ha Aykan heti kétszer-háromszor odagyalogol a felszerelésével együtt, akkor be se kell mennie, így is eleget sportol :). Viszont a klub közelében elmentünk egy templom mellett, ahonnan igazi fergetes mise hangjai szűrődtek ki (rockzene, mint az amerikai filmekben a fekete templomokban), lehet, hogy majd egyszer be is megyünk. És nem messze onnan láttunk még egy pop-rock középiskolát, az is érdekes lehet.
2 comments:
Az utána képet sajnos nem tudom kinagyítani. Csak én vagyok béna, vagy nem is lehet?
a béna én vagyok, rengeteget szenvedtem, mire feltette a képeket, úgy látszik, hogy rosszul... (jól van na, tudom, hogy nem kellett volna a html tageket vagy micsodákat izélgetni). most megpróbáltam újra, erre máshogy rossz, de sebaj, Kartalból úgyse lehet túl sok soha!
Post a Comment