A közlekedés 1. – a gyalogos (na de Csíkos úr!)

A gyaloglással kezdem. (Ha minden jól megy, lesz a sorozatban mindenféle: taxi, autó, busz, metró, motor- és rendes kerékpár is!) Jó sokat jártuk már így a várost, úgyhogy ebben egész tapasztaltnak számítok, tehát biztosan állíthatom, hogy gyalogolni ugyanúgy kell, mint máshol: bal, jobb, bal stb. Az úttesten is át lehet kelni, ha jól körülnéz az ember, sőt babakocsival kifejezetten könnyű, mert mindig átengednek (és az akadálymentesítés is elég jó, a környékünket például most csinálták meg – kisebb-nagyobb sikerrel). A tempó nagyvárosi, nem New York, ahol mindenki rohan, de nem is az andalgós luxembourgi sétálgatás. És akkor jöjjenek az érdekességek, de előtte azért leszögezem, hogy én szeretek gyalog közlekedni:
1/ az útburkolat itt-ott igencsak hiányos, ez mondjuk inkább csak babakocsival kínos, amúgy gondolom nem zavaró.
2/ szmog (ezen nincs mit szépíteni, sajnos a hatalmas forgalom miatt ez adottság). Emiatt aki csak teheti a parkokban tölti a hétvégéjét, vannak piknikezős parkok, sportolós parkok, játszóteres parkok és kutyafuttatós parkok, kis parkok és nagy parkok, óriási öreg fásak és persze pálmafásak, tavasak, szökőkutasak, madarasak, szobrosak, szépek, csúnyák, de mindenesetre elég sok a park, főleg a környékünkön.
3/ art attack – szerintem sajnos az a legjellemzőbb az itteni sétára, hogy állandóan kerülgetni kell a kutyaszart. Rengeteg a kutya, és persze messze nem mindenki takarít el utánuk (bár egész sokan igen). A házak/boltok előtt még nem is olyan vészes a helyzet (mert a házmesterek reggel letakarítják a járdát), szerintem a kutyák elől elzárt parkok körül a legrosszabb, mert a kutyások kénytelenek arra kerülni, és ott senki sem takarít. Az én túlélési stratégiám az, hogy a parkokon mindig keresztülmegyek, még ha kacskaringósak is az utak, mert mellettük nagy az aknaveszély, és gyakran büdös is van.