Luxuslakást keresünk

Ráadásul luxuskörülmények között: az ingatlanügynök szuperhatékonyan hajtja fel a lehetőségeket (tegnap délelőtt hívta fel az adminos vezető és már tegnap délután négy, ma délután meg három lakást mutatott), a Delegáció sofőrje visz minket hivatali autóval, egy adminos kolléga kísérget plusz az ügynök… Így könnyű.
A házak előtt aztán vár ránk általában az adott lakást hirdető ügynökség képviselője, a lakásban pedig a tulaj vagy a cseléd, szóval a végére egész népes kis csapat gyűlik össze. Ennek ellenére igyekszem fotókkal dokumentálni a látottakat, hogy utána emlékezzünk majd a lakásokra, de bevallom, hogy már az első lakásban elvesztettem a fonalat, hogy tkp hány szoba és hány fürdőszoba is van a lakásban.
Mivel bútorozott lakást keresünk, egyúttal betekintést is nyerhetünk néhány teljesen különböző életstílusba – Aykant váratlanul érte itt-ott a szentképáradat, én pedig igyekeztem nem felsikoltani az első gardróbszoba láttán (pedig Zsófival ellentétben nekem nagyon bejön a reklám is, a helyiség is). Azért Aykan számára a legnagyobb sokk a gyarmati szemlélet volt: cselédszoba, cselédfürdőszoba, cselédbejárat, cselédlépcsőház, cselédlift (én már Peruban átestem a tűzkeresztségen, így nem ért váratlanul) – a lényeg, hogy az érintkezési felület minimális legyen, de a munkát azért végezzék el. Számunkra ennek az az egy hátránya van, hogy a konyhát a legtöbb helyen a cseléd birodalmának tekintik, így a lakástól elmarad a színvonala, pedig mi (mármint persze nem én) főzöcskéznénk.
Na, és akkor jöjjön a végére a legfontosabb: a hét megtekintett lakásból a hetedik mindkettőnknél egyértelmű nyertes (én már a hatodiknál is lelkes voltam, de Aykannak az nem annyira tetszett), ínycsiklandásnak annyit róla, hogy a híres-nevezetes Kavanagh épület (http://en.wikipedia.org/wiki/Kavanagh_building) 13. emeletén található. A részleteket majd később, addig drukkoljatok, hogy összejöjjön, mert ide aztán érdemes lesz ellátogatni!!!