Töröktanárunk, a kutya (bu kucsu-kucsúúúúú)

Be kell vallanom, elsőre kisebb riadalmat okozott, amikor Aykan Törökországból visszatérve – sok egyéb érdekes ajándék mellett, amik szintén megérnének egy külön blogbejegyzést – megmutatta, mit küldött Karen Su Kartalnak. Már a határőrök is kiszúrták, hogy gyanús objektum van a csomagban, de végül nem akadékoskodtak, és eljutott a címzetthez a beszélő/éneklő/játszva tanító kutya.
Ahogy azóta megtudtam, ilyen minden gyereknek van, és lám-lám milyen a globalizáció, a magyar gyerekek kutyája magyarul énekel, Kartalé viszont törökül, ami azért sokkal viccesebb. (Csak hogy érzékeltessem hogy is kell elképzelni, szerepel a repertoárban többek között a török számok eléneklése egytől tízig a la cucaracha dallamára…). A kezdeti ijedtség után viszont a család és minden látogató is játszva tanult, szinte mindenkinek megtetszett az ’ez elment vadászni…’ török verziójából a bu kucsu-kucsú (ez a kutyuska), és szerintem arra is sokáig fog emlékezni a család, hogy a fül törökül kula (sic!).