Jól fogunk lakni

Végre beszámolhatok a remek hírről: pénteken aláírtuk a bérleti szerződést, és ha minden a tervek szerint halad, augusztus 1-én költözhetünk!
A hosszú késlekedés oka, hogy a legutóbbi elhúzódó ügy vége az lett, hogy a tulajok nem írták alá a szerződést, és ezzel bő hat hetet vesztettünk. Az a hét volt a mélypont, küzdöttünk a biztosítóval, bankkal, legfőképp a tulajokkal (már gyakorlatilag átadták a lakást, elmagyarázták, mi hogy működik, hova kell kivinni a szemetet, leellenőriztük a leltárt az utolsó kiskanálig és szappantartóig, amikor végül lemondták, mert olyan biztosítást nem lehet kötni, ami az összes törékeny tárgyra kiterjedne, és túlságosan féltették a vázáikat…), és utolsó csapásként a babysitter is felmondott, mert ők sem találtak lakást Buenos Airesben, ezért vissza kellett költözniük vidékre.
Amikor erre azt mondtam, hogy innen már csak javulhat a helyzet, a főnököm sejtelmesen hümmögött (de ő furcsa módon annak örül, hogy pár nap múlva visszaköltözik Brüsszelbe), és hát tényleg volt néhány bizonytalan napunk… Kiderült, hogy a babysitter az utolsóelőtti csapás volt csak, mert közben az apartmanunkat már mások lefoglalták júliusra, így az is világos lett, hogy újra költözni kényszerülünk (furcsa is lett volna 2 teljes hónap egy helyen…). Az új hely pedig nagyon nem jött be, nem működött a fűtés, szivárgott a gáz, és általában véve sem olyan szép és jó és nagy, mint az előző. Már majdnem újra költöztünk, de a tulajok iszonyú erőbedobással próbáltak segíteni, és a második adag elektromos fűtőtest és harmadik brigád gázszerelő felvonultatása után (mindez 2-3 nap alatt) végül lakhatóvá vált a lakás, így hát maradtunk, és végre koncentrálhattunk a fontos dolgokra.
És bár ez azt jelentette, hogy vissza a start mezőre, azért már sokkal tapasztaltabban vágtunk bele a keresésbe. Na jó, a babysitterrel megint szerencsénk volt, mert Aykan itteni török barátja ajánlott (ismét) valakit, és bár elsőre nem vállalta, végül ráállt a dologra, és eddig nagyon elégedettek vagyunk vele (egyébként gyógypedagógiát tanul esténként az egyetemen, és van egy kétéves lánya – minden szempontból ideális!).
A lakást pedig újabb kb. 20 jelölt után találtuk meg, de érdekes módon azon a napon több jót is láttunk (pl. ugyanabban a házban is volt még egy), pedig már kezdtük feladni a reményt… Múlt hétvégén ezért nagy volt az öröm, a boldogság, megírtuk a kívánságlistát a tulajoknak, hogy milyen apró változtatásokat szeretnénk. Mindenbe belementek, úgyhogy ezúttal semmi akadálya nem lehetett volna a dolognak, ha a Delegáció időben közbe nem lép, de persze közbelépett, és majdnem sikerült is eltántorítania a tulajokat, de végül mégsem, és így most rohamtempóban teszik a lakást még biztonságosabbá, hogy augusztus elsején beköltözhessünk.
Én továbbra is optimista vagyok, most már csak nem jön közbe semmi, de azért Aykan megfontoltan azt javasolta, hogy pezsgőt csak beköltözés után bontsunk. Úgyhogy erre még várunk, de előzetes foglalásokat már fogadunk a leendő vendégszobába!