Bogotá

A pár napos karibi kitérő után végül megérkeztünk Bogotába, ahova eredetileg mennem kellett a képzés miatt. A képzés meglepően érdekes és hasznos volt, úgyhogy a bogotai néhány napot lényegében a szálloda föld alatti termében töltöttem, egyetlen ebédszünetet hosszabbítottam meg kicsit, hogy legalább egyszer bejussunk a városközpontba és megnézzük a Botero múzeumot. Botero azonnal nagy kedvencem lett a kövér embereivel, állataival, elnökeivel, elnöknéivel és gerilláival.
Ezen kívül a szálloda környékén sétáltunk kicsit esténként, és ezek alapján tetszett nekünk a város, amiről elsőre – amikor átszálltunk csak a reptéren – annyit tudtunk biztosan, hogy nagyon magasan fekszik (Aykannak ez nem is tett jót, úgyhogy visszafelé már felkészülten érkeztünk magassági betegség elleni gyógyszerrel). Ráadásul csupa még magasabb hegy veszi körül, nagyon szép a fekvése, az éghajlata meg olyan, hogy mindig tavaszi az idő, ez nekem különösen bejött. Alapvetően nagyon élhetőnek tűnik a város (legalábbis az a része, amit mi láttunk belőle), de azért nem kellemes, hogy feltűnően sok a rendőr, katona és kutyás biztonsági őr az utcákon (és elvileg ellenőrzik a csomagokat is, amikor bemész egy bevásárlóközpontba – bár emlékeim szerint ezt a törökök sokkal komolyabban vették), és a közlekedés olyan, hogy egyből eszembe jutott, hogy nagy kár, hogy a buenos airesi autós blogbejegyzést még nem írtam meg, mert Bogota után már nem lesz ugyanolyan (minden relatív, ugye…).