Ta-dámm

Beköltöztünk!!!
Kartal már alszik a szobácskájában (a kicsinyítő képző nem véletlen, gondolom az ilyen zsebkendőnyi gyerekszobák mintájára születtek Dahl és (a szerintem tőle igen sokat lopó) Rowling szekrényben lakó hősei, de cserébe Kartalnak megmaradt a vendégszoba játszani), leengedtük az elektromos redőnyöket, és már csak néhány bőrönd látványa választ el a teljes otthonosság érzetétől (de hát kidőltünk estére a sok pakolás, hurcolkoldás, újabb pakolás, nagybevásárlás majd újabb pakolás után, pedig elég jó stáb segített).
Egyelőre úgy tűnik, hogy itt minden működik (lám az internet is, de van kábeltévé, telefon, és ami ennél is sokkal fontosabb: melegvíz, fűtés, villany), a tulajdonos továbbra is rendkívül szimpatikus, rugalmas és segítőkész, és a ház gondnoka (házmester? házfelügyelő? házbizalmi?) is beszállt segíteni.
Na, ha már itt tartunk, erről a gondnokosdiról pár szó: Magyarul nincs ennek megfelelő intézmény (szerintem), de a török kapIcI hasonló, úgyhogy nekem nem volt nagy újdonság az „encargado”. Ő a ház mindenese, de ez nem merül ki abban, hogy kihúzza a kukákat az utcára és kicseréli az égőket a folyosón, hanem a lakásokba is őt hívják, ha bármit meg kell oldani (szerelni, fúrni-faragni, hozni-vinni). Általában a házban lakik (a házmesterlakásban persze), így gyakorlatilag non-stop lehet riasztani. Ha nincs biztonsági őr a házban (nálunk van), akkor napközben ő nyitogatja a kaput is, köszön a lakóknak, az előző házban lévő még a liftet is mindig hívta nekünk, ha látta, hogy jön a babakocsi. Tehát ez a dolog praktikus oldala, de hogy mitől is „jelenség” ez Buenos Airesben? Talán attól, hogy általában drapp egyenruhát hordanak, reggelente mindegyikük takarítja az utcát a ház előtt (söpörnek, porszívóznak és felmosnak) és a ház bejáratát (lemossák az üveget, kifényesítik a kaputelefont stb.). (Ettől nekem egyébként munkába menet mindig az Égből pottyant mesék záródalát kell dúdolnom!) És hogy a legtöbbjük ott ücsörög egész nap a ház üveges bejárata mögött, amitől engem sokszor ketrec-érzés fog el, mert meg lehet őket bámulni, mint az állatkertben (persze a helyi középosztály számára gondolom láthatatlanok). A már emlegetett eddigi egy darab kiállításunkon volt is egy videóinstalláció erről a témáról, egy házmester egy napját mutatta, szörnyen nyomasztó volt.
Na, de visszatérve a mi remek házunkra (ahol a munka nyomasztó része a biztonsági őröknek jut, akiknek ráadásul be se lehet látni a fülkéjükbe, amitől viszont rettentő félelmetes kívülről a ház!), Hugo állítólag szuper házmester, és eddig tényleg rögtön mindent megoldott. A lakás szép és jó, sok extrával (volt köztük olyan meglepetés is, ami csak tegnap derült ki), aki jön látogatóba, majd meglátja! Kartal a tegnapi tartózkodó kezdet után (akkor leltározni jöttünk) ma már teljesen birtokba vette, elkezdte felderíteni a rosszalkodási lehetőségeket (mi meg nagyon lessük, hogy kell-e valamit gyerekbiztossá tenni…)
A költöztető cég hétfőn hozza a hajóval küldött cuccainkat, egyelőre izgulunk, hogy a konyhában minden elférjen (mert alapvetően van már mindenből, így nem sok hely marad a másik teljes felszerelésnek…), de majd logisztikázunk.
Aki előtt nyitva a Buenos Aires térkép, az Avenida del Libertador és Coronel Diaz kereszteződésnél keresse a házunkat, a környéket pedig holnap indulunk felderíteni alaposabban.