A munka hőse

Hmmm, eddig talán nem is említettem, hogy valójában dolgozni jöttem Argentínába. A szerződésem május 1-től szól, ami itt is a munka ünnepe, úgyhogy először gondosan megünnepeltük, hogy még mindig nem dolgozom. De csak eljött az a bizonyos hétfő reggel, és nem volt több kifogás.
Az ilyenkor szokásos parák egy részét letudtam egy rövid bemutatkozó látogatás során még múlt héten, amikor az is kiderült, hogy ezen a héten a főnököm szabin lesz (a szekciónk 3 főből áll: a főnököm, az asszisztens és én), így nem nagyon tudok még elkezdeni dolgozni, viszont intézhetem az ügyeimet, kereshetek lakást. Ezzel együtt a fő para megmaradt: a spanyol. Előbb-utóbb mindent sikerül elmagyarázni, de azért attól még messze vagyok, hogy titkárkodjak az értékelőbizottságokban, pedig kedden ez már élesben megy majd… Az asszisztenssel, Pamelával abban maradtunk, hogy ő a közbeszerzéshez nem ért (márciusban kezdett, szóval tényleg nem, eddig csak egy preselecciónt J látott), én viszont spanyolul nem tudok, úgyhogy majd jól kiegészítjük egymást és ketten együtt mindent tudunk, amit kell.
A mi kis szekciónkon kívül még kb. harmincan dolgoznak a Delegáción, úgyhogy mostanra akár mindenkit ismerhetnék is, de most sem sikerült megjegyeznem a neveket, pedig még azt se mondhatom, hogy olyan bonyolultak és/vagy egyformák lennének (ami Ankarában tényleg így volt).
Az első nap azért annyi meglepetést tartogatott, hogy egész délelőttre be kellett ülnöm a szekciót képviselni egy megbeszélésre. Szerencsére hozzászólnom nem kellett, és végül is nagyon hasznos volt, mert a szintén új brüsszeli desk officer kedvéért végigmentek a programokon, és mindegyikről meséltek kicsit. Elég érdekes prozzsektók J futnak, leginkább oktatás, emberi jogok és egészségügyi témákban. Összességében a kollégák szimpik, a légkör elég baráti, a munkától nem félek, csak az a fránya spanyol…