Dühöngő

Úgy terveztem, hogy a lakásügyről majd akkor írok, amikor már megoldódott, és akkor visszatekintve majd milyen vicces lesz ez a sok nyüglődés, amivel járt. És ez persze 1-2 héttel ezelőtt lett volna. De mivel ezt kérdezitek legtöbben, hát elmesélem, hogy eddig mire jutottunk.
Figyelmes olvasók talán emlékeznek hurráoptimista bejegyzésemre lakástémában, akkor még minden olyan szépen indult, csak aztán a kinézett lakás tulajdonosait elnyelte a föld, ahonnan előrángatták őket, de nem voltak tárgyalóképesek, fel akarták verni az árat, és közölték, hogy csak június végére lesz beköltözhető állapotban a lakás.
Ezért folytattuk a keresgélést (immár önállóan, a Delegáció segítsége nélkül), és találtunk egy újabb jelöltet, ami mindkettőnknek nagyon tetszik. Helyes ingatlanos lány mutatta meg (most vissza is kerestem, május 11-én), aki elmondta azt is, hogy azonnal beköltözhető (erre ugyanis direkt rákérdeztünk). Az ár persze kapásból magasabb volt, mint a hirdetésben, de ez az eddigi tapasztalatok alapján nem lepett meg.
Miután visszajeleztünk, hogy érdekel a lakás, gyorsan szerveztek még egy bejárást, ahova eljött a biztonságért felelős kollégám is (jó hosszú kérdőívvel a tűzvédelmi meg biztonsági dolgokkal kapcsolatban), itt már az ingatlanos cég főnöke mutogatta végig a dolgokat, részletesen elmagyarázott mindent (melyik berendezési tárgy marad, mi az, amit visznek stb.), aztán jött a hidegzuhany (bár a fejlemények ismeretében inkább langyos volt…), hogy a tulaj Miamiban dolgozik, és csak május 23-án tud iderepülni, ezért a lakást csak június 1-én adják át.
Ennek nem örültünk, mert már nagyon költöztünk volna (nincs baj a szállodával, csak több hétre azért nem elég nagy a tér, meg már nagyon keserves a bőröndöket kerülgetni, és ha Kartal elalszik, akkor nem nagyon tudjuk használni a fürdőszobát, mert a hálóból nyílik és nyikorog az ajtaja), de néhány levélváltás után aztán belementünk a dologba. A tulaj is elfogadta a szerződéstervezetet (a Bizottságnak van néhány speciális feltétele), viszont max. két évre adják ki a lakást (mi a teljes 3 évre szerettük volna), és családi okok miatt el kellett halasztaniuk az utazást, így az átadás is tolódik.
Ezeket május 22-én tudtuk volna meg, de a hosszú hétvége miatt 26-án reggel sokkolt a hír. A 22-i helyzet szerint 15-20 napra lett volna még szükségük, tehát június 15-re tolódott az átvétel. Ez már eléggé patthelyzet, mert közben a keresgélést persze abbahagytuk, úgyhogy sok esélyünk nem volt újabb lakást találni (ráadásul a Bizottság regionális biztonsági felelőse is pont ezen a héten járt Buenos Airesben, és mivel az ő jóváhagyása is kell előbb-utóbb, így pont meg tudta nézni ezt a lakást).
A szállodát viszont mindenképp itt akartuk hagyni, úgyhogy kerestünk egy rövidtávú átmeneti megoldást (turistáknak való bérlakás), le is foglaltuk (kis ráhagyással 20 napra), ma össze is pakoltunk, és holnap délelőtt átköltözünk. Aztán tegnap este jött az újabb telefon, hogy a tulaj jelezte, hogy június 15-én semmiképp sem költözhetünk, mert ők csak 14-én jönnek, és így július 1-re tudják biztosítani a lakást. A válaszunk az volt, hogy vagy meglesz június 18-ra (tekintve a 20 napos foglalásunkat), vagy felejtsék el (bár nem tudom, hogy mennyire ijedtek meg tőlünk…). Most itt tartunk, a válasz gondolom hétfő reggel az irodában fog várni. (A sok tologatás hatására persze felötlött bennünk, hogy ha már várni kell, akkor inkább a Kavanagh-ra várnánk még mindig, de ott a tulajok olyan betegek lettek állítólag, hogy most egyáltalán nem érdekli őket a lakáskiadás!?)
Az egészben az a legmegdöbbentőbb számunkra, hogy teljesen úgy tűnik, mintha a tulajok valójában nem is akarnák kiadni a lakásokat, de legalábbis mindegy nekik, hogy buknak pár heti-havi lakbért. Közben persze nézzük azért a hirdetéseket, de nem látok újakat, úgyhogy ha ez nem jön össze, akkor visszatérünk valamelyik régebben megnézett lakáshoz, ami szintén nem lenne büntetés, csak kérdés, hogy ha konkrétan elkezdünk érdeklődni, akkor nem ugyanez a műsor kezdődik-e majd újra.
És ha már dühöngök, akkor ha nem is ilyen részletesen, de azt is elmondom, hogy a behajózott cuccaink május 8-án megérkeztek a kikötőbe, ahonnan diplomáciai bonyodalmak miatt nem tudjuk őket kihozatni (de persze nem is lenne hova). A Delegáció és a Külügyminisztérium ugyanis azon pingpongoznak, hogy vajon milyen beosztásban vagyok itt (elvileg attaché, de itt olyan nincs, de persze mindkét fél erősködik). Enélkül nincs diplomataigazolvány, ami nélkül nincsenek vámmentességet biztosító papírok, amik nélkül a konténerünk fogságban marad még egy darabig…
A dühöngés utolsó oka pedig a bankolás, ami annyira bonyolult, hogy olyan nincs is, a készpénzhez jutás közel lehetetlen. De VIP ügyfél vagyok, így Marcos, a kedves bankárfiú – aki a kedvemért már nem is hadar a telefonban! – mindenben segít, és így már van bankkártyám, amit talán hétfőn majd aktiválni is lehet, és addig is a pénztárból fel tudtam venni a lakásbérléshez szükséges összeget, amit a VIP pénztáros – a VIP sor kiállása után, ami sokkal tovább tartott, mint a normális ügyfeleké – kétszer is átszámolt, csinos kis kötegbe rendezett, majd befőttes gumival összefogott (olyan utcai pénzváltós fíling).
Hát itt tartunk most.